Firenze teljes díszben……
Íme a gyönyörű hercegnő teljes díszben. A város, amely mindig csillog. Sokszor annyian körülállják fényes, díszes ruháját, hogy szinte alig látni ragyogását. Most mindent megmutat. Pőrére vetkőzött, kitárulkozik. Megmutatja szépségét. Tudom, az apropó szomorú, nagyon szomorú, de így talán jobban értékeljük majd ha legközelebb láthatjuk. Nekem nagyon hiányzik. A séták az utcákon, a kincskeresés, a múzeumozás akár egyedül is, a falak tanítása, a múlt üzenete, minden. Az ízek, az emberek, akiket mára megismertem, vagyis inkább megértettem. Hiányzik. Csakúgy mint Siéna, Lucca, San Gimignano, akik biztosan hasonló nyugalomban készülnek valami újra. Jaj, csak még egyszer láthassam Leonardo képeit, Michelangelo szobrait, csak még egyszer hadd érezzem, hogy trappolnak mögöttem a vendégeim a San Gimignano legmagasabb tornya tetejére. Csak hadd örüljek együtt azokkal, akik a város legjobb tiramisuját, panna cottaját kóstolják. Felértékelődtek ezek az emlékek. Örülök, hogy átélhettem, örülök, hogy átélhetem még a jövőben. Hála nektek, akik velem tartotok. A lemondások a tavaszi hónapokra mind úgy végződtek, hogy elhalasztjuk az utat, nem mondunk le róla.
Így van. Csak még kivárunk, még izgatottabbak leszünk, hogy láthassuk, még jobban értékeljük majd. Így vár benneteket Firenze és Toszkána, na meg én. 
