Archeodromo
Mire képes a lelkesedés? Hmmm. Egy maréknyi fiatal lelkes archeológus megálmodta, hogy igenis megmutatják hogyan is éltek a IX. szazadban a helyiek Poggio Bonizi (Poggibonsi) városka közvetlen közelében. Az ásatás melletti területen kezdték építeni a skanzenszerű szabadtéri múzeumot, ahol több mint valószínű, hogy egy kisebb, gazdálkodással foglalkozó közösség élhetett. Vályogból építették a kunyhókat, a talált eszközökből rekonstruálták a belsejüket, berendezték úgy ahogy annak idején lehetett lehetőség szerint modern alapanyagok felhasználása nélkül.
Majd beöltöztek korabeli ruhákba és vasárnap délután várták a látogatókat. Ingyenes vezetés, bemutató, kiselőadás, gyerekeknek akár csoportos, tananyaghoz kapcsolódó foglalkozás.
Így működik ma az Archeodromo, illetve most nem, mert ők is bezárni kényszerültek december 3-ig, de mi még elcsíptük egyik vasárnap.
Terveikben szerepel több vályogházat építeni és az ásatási terület feltárását folytatni.
Mindezt egy hatalmas park szomszédságában ahonnan már San Gimignano tornyait látni.
A képeket nem szerkesztettem, éppen egy vihar közeledett, de meggondolta magát, odébb állt amíg mi elmerültünk Nagy Károly korában és próbáltuk elképzelni hogyan is élhettek akkor az emberek.
TV, laptop, tablet és telefon nem volt, együtt aludtak urak, szolgák, néha állatok. Mindent maguk készítettek a kenyértől a ruhákig. Veszély bőven leselkedett a hidegtől a farkasig, az idegen hordáktól a járványokig.
Nem tudom boldogok voltak-e, szerintem erre nem is gondoltak csak küzdöttek, hogy életben maradjanak.
Mennyit változott a világ! Vagy mégsem? 
