Narancssárga zóna Firenze (november 12)

Utolsó nap a narancssárga zónában.

Hát, nem gondoltam volna, hogy ezt a mondatot valaha leírom. ???? Úgy hangzik mint valami hosszúra nyúlt paintball játék összefoglalója. Vagy egy érthetetlen Teletubbies móka. Vagy esetleg az Ezüst tó kincse társasjáték egy utasítása a “kimaradsz egy dobásból” utasítással.
Ma délután azonban nem csak én köszöntem el a narancssárga zónától, hanem maga Firenze lepett meg bennünket, csodálóit egy kis narancssárgával.
Mesés színekbe öltözött a város, lehetetlen volt nem észrevenni.
Hát, ilyen ez a város. Mindig meglep, mindig ad, és nem lehet nem észrevenni.
Most újra pihen egy kicsit, hogy aztán újult erővel kápráztassa majd el látogatóit, akkor már karácsonyi díszben. Bízom benne, hogy így lesz! ????????
Köszönöm nektek a sok-sok kedves szót, üzenetet. Már meguntam “kitartást” kívánni, inkább jókedvet, tennivalót, szeretteket, terveket, álmokat kívánok mert azok függetlenek a körülményeinktől. És ha vannak álmok, azokhoz jönnek hullámok is, amelyek közelebb visznek hozzájuk. Üljetek fel rájuk és vitessétek magatok velük. Nem baj ha nem visznek egészen a célig. A fontos, hogy ismerjük fel őket, merjünk ráállni surfdeszka nélkül is és legyünk mozgásban. A hullámokat a tenger ingyen adja, mi van, ha a mi hullámaink is kis dolgok de elszalasztjuk mert nagyobbat várunk? A nagyobbak pedig ledobhatnak ha nem gyakoroltunk a kicsiken.
Hú, ma este nagyon filozófikusra sikerült a posztom. ???? Jobb is ha megyek, mindjárt jön a szokásos hétvégi pizza. Tavaszi szokás őszi is lett.
Hajrá, Pizza Bike. Hajrá, Firenze, Toszkána. Hajrá, világ! Lesz még zöld is a mi színünk. ????????????