Gambassi Terme
Beosztottam a megmutatnivalót mert hát mostanság a mutatnivaló is limitáltabb. Féltve őrzött kincsként mutatom meg nektek a kirándulásunk másik felét is.
Most ez az ajándék, ez a boldogság. Séta egy eddig ismeretlen borgoban, ami mellesleg 1220-ban alapult. (!) Persze majdnem minden zárva, üres utcák, de mégis valamelyik bárban összegyűltek az emberek, egy helyen meg forralt bort is árulnak, néhány sarok karácsonyi díszbe öltözve és a főtéri olajfa égőkkel és gömbökkel. Érzem, hogy lelassulok, elönt az az ismerős érzés, amit minden új felfedezésnél érzek, szinte megkérdezem a férjem, hogy van-e itt egy kis hotel, ahol eltölthetnénk a karácsonyt. Persze nincs és nem is lehet, de olyan bizsergető a képzelet is.
Biztosan öregszem de ez a lassabb, csendesebb vidéki hangulat egyre jobban magával ragad. Megnézve a lépten nyomon felbukkanó ingatlan hírdetéseket, úgy tűnik mindenki elad, mégpedig egy kis lakást annyiért amennyibe egy firenzei garázs kerül.
Valószínű ez a vidéki, kandallós, égősoros, falusi, toszkán konyhában sürgő, forgó karácsony gondolata nem véletlenül fészkelte be magát a fejembe. 
Most viszont egy kis városon kívüli kirándulásnak is nagyon, nagyon kell örülni, hiszen hamarosan olyan napok jönnek, amikor csak képzeletben mehetünk bárhova is. Vele viszont bármikor, bárhová. És ha ő elindul, akkor húzza magával a valóságot is előbb utóbb. Szóval csak óvatosan a képzelgéssel. 
