Téli Siéna mesél

Mi tagadás szeretem elképzelni hogyan éltek régen az emberek, mik vagy kik voltak a nagy, sorsdöntő események mögött és kíváncsi vagyok, hogy míg azok zajlottak mi járt a fejében a hétköznapi embernek.

Ha valaki eljut a Via Francigena-ra, netán végig is járja, kaphat egy kis ízelítőt a középkor egy igen fontos szeletéből. A zarándokút a kor embere szerint elhozza az üdvösséget, a bűnök bocsánatát. Hosszú, fárasztó, nélkülöző vállalkozás.

Tegnap ráléptem erre az útra én is. Mentem, sétáltam azon az úton, amelyen annak idején ők. Az utolsó nagyvárosban a cél előtt. Beléptem a város kapuján, mentem amerre a többiek, mígnem az első templom az utamba akadt. Egészen véletlenül a XII. században épült. Betértem. Azt kaptam, amit vártam. Mérhetetlen hideg, felfoghatatlan csend, vastag falak, szűk hajó, márvány lèpcsők ahol nem szokás, freskók maradványai. És a karácsonyi díszítés. A jászolban fekvő kis Jézus mellett térdeplő szülei. Csak ennyi. Semmi más.

A díszlet tökéletes volt egy élmény vadász, időutazónak mint én.

Láttam a fázó, fáradt, éhes vándorokat, amint betérnek. Mondjuk karácsonykor. Letérdelnek. Elmondják az összes imát, az összes rájuk bízott lélekét(néhány esetben fizetésért), megpihennek és folytatják az utat. A templom mögött kút van ma is. Nagy kincs ez itt. Minden olyan mint 800 éve.

Visszatérek a zarándokútra és forgatva a fejem tudatosodik bennem, hogy bizony az Istrice contrada területén mászkálok. Mindenhol tarajos sül. A Szűz anya utcai oltárban, a zászló a következő templomban, a közösségi ház bejáratánál. Letérek a kis sikátorokba, sehol egy lélek. Betérek egy másik templomba ahol még mindig karácsony van. Egy kedves cetli fogad a betlehemes előtt. Az angyal kérdezi “Ki vagy vándor? Honnan jössz? Mutatkozz be!”

Micsoda ötlet, gondolom. Tovább olvasom a templom PR üdvözlését, amelyben elmagyarázza, hogy az angyal süket és öreg mert már jó ideje itt van, szóval csak bátran…..

Nem baj, itt minden, de minden benne van már a korban. A néma csendben mégis hangosabban, élesebben beszél mint bármi más.

Kinek kell a jelen bizonytalan hétköznapja ha belefeledkezhet egy messzi, furcsa világba, ami ráadásul még kincseket is mesél?