Palazzo Vecchio (febr. 11)
A Palazzo Vecchio múzeuma a kedvencem Firenzében. Ide jövök holnap egy magyar-olasz családdal és mutatom meg nekik a sok-sok kincset, amit a Városháza múzeuma rejt. Találunk itt Vasari falfestményeket, Michelangelo egy szobrát, titkos ajtót járatokkal, Bronzino által festett kápolnát, Macchiavelli “irodáját”, alkimista “studiolo-t”, Medicieket dicsőítő alkotásokat, térkép termet, egy erkélyt ahonnan gyönyörű a kilátás, stb. (tavasszal nyit)
Szóval, nem fogunk unatkozni, itt még a gyerekek is elámulnak a sok csodálnivalón, a nem láthatón meg még sokáig agyalnak a szülők elmondása szerint. 

Tegnap lecsekkoltam azért, hogy minden a helyén van-e. Jelentem igen. 

Meglepetésemre francia és német látogatókkal futottam össze. Hmmm. Ilyen is van. Sőt, egy hölgy írt ma, hogy júliusban jönnek, megmutatnám-e nekik Firenzét.
Ó, nagy örömmel.

Egyszer csak kilábalunk ebből a pandémiából.
Addig is maradnak a szépségek nekünk, mert ahogy ma mondta Wikipedro az Uffizi oldalán közzétett videójában: “nem a múzeumoknak van ránk szüksége, hanem nekünk van szükségünk a múzeumokra. A művészet élteti a lelket.”
Egyetértek. Mikor ha nem most van szükség a lélek éltetésére, a tisztító katarzis átélésére, a szépségre, ami egy másik világba visz akárcsak néhány percre?
Ehhez szeretnék hozzájárulni én is, a magam nagyon is szerény lehetőségeivel.
Holnap, itt a Palazzo termeiben, utána az egyiptomi múmiák mellett a gyerekekkel, szombaton este Michelangeloról mesélve Nektek itt, vasárnap pedig a toszkán borokról való beszélgetésben. Ha csak egyvalakinek lesz jobb a kedve ezután, már megérte. 

Tartsatok velem/velünk ha van kedvetek!
Szép estét Nektek! 
