Settignano

“Az anyatejjel szívtam magamba a kalapács és a véső használatát” Michelangeloval mondatja ezt Vasari. Hogy valóban elhangzott-e tőle ez a mondat, nem tudhatjuk biztosan de azt mindenképpen, hogy szoptatós dajkája és családja óriási hatással volt életére. Hol is volt ez? Idézzük csak fel! Settignanoban! A kőfaragók lakó- és munkahelyén, Firenze felett. Desiderio da Settignano, egy másik szobrász óriás szülőhelyén.

Itt jártam ma Rutával, a litván kolléganőmmel.

Michelangelo gyakran gyalog jött fel a városból, amikor azt érezte jó lenne egy kicsit “eltávolodni” egy-egy problémától. Most már értem, hogy ez a gyalogút azért nem is volt olyan rövid. De szép! Nagyon szép! Ma már nem a kőfejtők lakják Settignanot. Nyugis kis “falucska”, vagy inkább “városrész”.

Megtaláltuk azt a villát is, amelynek helyén Michelangelo pici korában lakott. Beszélgettünk helyiekkel, akik meséltek is arról kié volt és lett a ház. Izgalmas volt egy újabb szeletét felfedezni a Mester történetének.

Szombaton a Michelangelo előadás sorozat utolsó része lesz. Elköszönünk tőle egy időre. Elmondani sem tudom mennyit tanultam tőle a felkészülés során. Ma látva Settignanot, ezt az egyszerű, kicsi, nem puccos helyet csak még jobban megerősítette bennem, hogy bizony egy olyan emberrel találjuk magunkat szembe aki szerény származását sosem tagadta meg és sosem akart más lenni mint ami.

Álljon itt egy idézet tőle:

“A legtöbb esetben a világ ígéretei csupán illúziók; az a legjobb és legbiztosabb, ha hiszünk önmagunkban, és tisztában vagyunk saját értékeinkkel.”

Modern üzenet, igaz? Negyedik hete ezt élem. Michelangelo üzenete közelebb van hozzánk mint gondolnánk.

Ha van kedvetek, hallgassátok meg szombat este mit üzen az öreg Mester nekünk.