Siéna

Siénai Szent Katalint jött kutatni művészet történészként és itt ragadt.

Siénába magam is beleszerettem úgy 13 évvel ezelőtt, amikor először láttam. Akkor tudtam, hogy vissza kell térnem, nem volt elég az a pár óra, amit itt töltöttünk. Két évvel később már az ottani egyetemen tanultam egy nyáron és életre szóló élményeket szereztem. Akkor a Palio és a körülötte lévő felhajtás agymenésnek, túlzásnak, érthetetlen hisztinek tűnt.

Csak később értettem meg mit is jelent Siénának.

Pont négy éve, amint végeztem Firenzében az idegenvezetői vizsgával, az egyik tanárom meghívott a kurzus siénai “verziójára”. Azt mondta szükség van angolul beszélő idegenvezetőkre. Bár a fejem tele volt, egy kis pihenés után mentem. Tanultam. Sok, kemény, szinte végeláthatatlan a tudnivaló ebben a városban. Pont ezért térek vissza rendszeresen, hogy mindig egy szelettel többet tudjak meg róla. Számtalan rendkívül felkészült helyi, olasz kollégától tanultam, na és a néniktől, bácsiktól, akik minden olyat tudnak, ami a könyvekben nem szerepel.

Na, ezek az igazi kincsek.

Na, meg a vendégeim, akiknek ha itt mesélek, mindig libabőrös leszek és újra átélem a rajongást. Megtiszteltetésnek élem meg, hogy mesélhetek róla “külsősként”. Bár amikor ott vagyok igencsak “belsősnek” érzem magam.

A telefonom tokjában mindig van egy buszjegy Siénába. Ha hív, indulok. Remélem hamarosan újra.