Firenze gyermekkel

Kevés idő adatik nekünk szülőknek, hogy átadjuk azt, amit szeretnénk a gyerekeinknek. Mennyire szeretnénk ha ismernék azokat a dolgokat, amiket mi, olvasnák azokat a könyveket, amiket mi az ő korukban, kóstolnák azokat, amiket mi szerettünk. Más már az ő világuk. Elfogadva ezt, járhatunk együtt velük egy felfedező úton kihasználva minden percét annak, amit nekünk szentelnek.

Amikor végre leteszik azt a sz***t a kezükből és kíváncsiak lesznek a körülöttük lévő világra a maguk szintjén. Ezek édes pillanatok. Olyan idillikusak, hogy szinte már túlcsordul bennem.
Amikor megnézzük a halakat a kis tóban, bedobjuk nekik a hozott kenyér darabot, megszagoljuk a virágokat, fotózunk, napozunk, gyertyát gyújtunk a templomban. Csak néhány perc mert menni kell tanulni, hívnak a barátok, elfáradtam, anya, stb. Nem is gondolja, hogy mennyire értékesek egy anyának ezek az együtt töltött percek. És mennyire bízom benne, hogy ha felnőtt lesz majd emlékszik arra, hogy anya mennyi mindent mutatott Firenzében és környékén. Ha el tudtam ültetni valamit, már jó. Most ennyit tehetek. Nagy örömmel teszem is. ❤️
Hálás vagyok, hogy egyre több foglalást kapok gyerekes családoktól, akik több gyerekkel jönnek Firenzébe és megbíznak abban, hogy azt a bizonyos magot el tudom ültetni bennük. ????
A díszlet adott, a kíváncsiságot mindig fel lehet piszkálni (felnőttben, gyerekben egyaránt ????), kellékeket mindig viszek, indulhat a varázslat! ????
Mi lenne ha a város a mi játszóterünk lenne arra a kis időre? Csak halkan súgom meg, hogy a szobrok mindig lelkesen bólogatnak amikor megkérdezem őket erről. ????
Szép estét Nektek! Adjatok egy nagy puszit a kicsiknek és nagyobbaknak is. ????