Cappuccino in piazza
Cappuccino in piazza 
Vasárnap délelőtt.
Piazza San Iacopino, Firenze.
Süt a nap.
A terasz tele.
A pincér kinevet, amikor mandulatejjel kérem a cappuccinot. Nem veszem fel, csak elmesélem neki, hogy bizony több helyen elkészítik így. Érzem, hogy egy év múlva már itt is lesz. 
A férjemmel kibeszéljük Don Leonardo öltözékét a templomban.
New Balance edzőcipő és farmer a tóga alatt. 
Jóképű, fiatal pap……
Á, eszembe jut a tegnap esti előadás az 1077-es pápai döntéssel a papi nőtlenségről.
Hát, ez van!
31 résztvevő a tegnap este kezdődött online programban! Imádom őket! Szuper csapat!
Matilde tegnap tarolt.
Nem tudtam elmagyarázni milyen az, amikor összekötő leszel a múlt és jelen között, de azt hiszem, akik ott voltak, már értik.
Finom a cappuccino. Tehéntejjel is.
Erősen süt a nap.
Körülöttünk aperolt, proseccot iszogató, a La Nazione-t olvasgató öregek, fiatalok.
A tér csendes.
A pékség zárva, csak az újságos van nyitva.
Rutinból megnézzük az ingatlan hírdetéseket, az utazási iroda ajánlatait a kirakatban, aztán haza sétálunk.
Egy tökéletes vasárnap dèlelőtt. A téren. Állva. Az 1 Euro 30 centes cappuccinoval. A napsütéssel. Matildével, a többiekkel és a közelgő tavasszal.
