Februári szemlélődés

Még tartja magát a tél.

Hideg szél de napsütés.
Szombat dèlelőtt.
Termelői piacozás után egy kis chill a férjemmel.
Egyetlen kortyot ittam az Aperolból, nem a kedvencem.
De a közelgő tavasz, a nyugi, az ebédre készülő étterem, a szatyrokkal csak úgy letelepedő barátnők, családok, kutyások, babakocsisok forgataga elvarázsol.
Nem, nem a belvárosa Firenzének.
A Cascine park, a firenzeiek kedvence.
Mindegy is hol, mikor, hány fok, csak megálljak egy pillanatra és belesimuljak a jelenbe, az ittbe és a mostba.
Hiszen, ez a lényeg, nem? Ezért érkeztek ide.
Nem lehet mindent megnézni egy hét vagy egy hétvége alatt.
Csak ezért a pillanatért kelj útra.
Éld meg, legyél arra az órára az itteni valóság része.
Tedd a tenyered közé az állad és szippantsd be az itteni életet.
Igyál valamit, de csak azért, hogy legyen mit elegánsan a kezedben tartani.
Kérj egy pár perc csendet!
Nézz körül!
Mindegy honnan jössz, merre tartasz, kivel jöttél, milyen terhet cipelsz, az a néhány perc jár neked!
Hidd el, erre fogsz emlékezni, ez fel fog tölteni.
Mert ez a tiéd!
A megélt, kapcsolódó pillanatok számítanak.
Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy miért olyan lelkesek a vendégeim a túráim után. Mit csinálok velük. ????
Azt válaszoltam neki, megmutatom nekik a saját megélt pillanataikhoz az utat. Megfogom a kezüket és felkínálom nekik a lehetőséget, hogy maguk lépjenek be egy olyan világba, amiről addig nem is tudtak. ????
Ma este Siénába utazunk az “Itáliai mesék” résztvevőivel. A lenyűgöző Dómba, egy olyan férfi nyomában, aki fenegyerekként indult és pápa lett belőle. ????
Eddig 2-2,5 órás előadások kerekedtek ki a témákból és olyan energiák mozogtak, amiket mindenkinek kívánok.
Feltöltő, inspiráló, gyógyító (szó szerint ????).
Hát, én magam sem tudom hogy alakul ez így, de nagyon élvezem. ????
Szép estét nektek!