Idegenvezetés Firenzében
A januári pangás lehetőséget ad arra, hogy olyan helyekre jussak el nyugodtan, tömeg nélkül, amik a szezonban már másként néznek ki.
Mindig is érdekelt hogyan néznek ki belülről a kívülről is csodaszép paloták.
Be szoktam settenkedni belső udvarokba meglesni milyen, de bizonyos helyeken jó ha van ismerősöd.
Így történt ma, hogy egy jó ismerősömnek köszönhetően betekinthettem a város egyik luxus hoteljébe. Egészen pontosan 5 csillag L, vagyis luxury.
Elsősorban külföldi vendégek érkeznek ezekbe a csodás hotelekbe, így most úgy tekinthettem meg ahogyan van. Szinte üresen, a maga bájában.
Na, persze, évek munkája, hogy ilyen helyre bemenjek egyáltalán, merthát, ugye, jaj, csak egy farmer van rajtam, hogy nézek ki, biztosan kinéznek, stb.
Ezeket leküzdve ma vendége voltam ennek a luxusnak és imádtam.
Nem ez a hétköznapom, de olykor-olykor jó belesni egy ilyen világba is.
Mindig udvariasak, segítőkészek, több esetben műemlékeket őríznek, így kvázi kötelességük is megmutatni amilyük van, akkor is ha nem ott szállsz meg.
Több vendégemért érkeztem már hasonló lobbikba, hallokba, mindig érzem a szobaparfümök illatát, a jó esetben friss virágcsokrot megcsodálom, a különleges huzatú foteleket, a mindig tiszta tükröket.
A szíves látás után pedig ugyanazon palota másik oldalán egy újonnan nyílt un. “alta pasticceria”, vagyis különleges, luxus cukrászdába ültem be.
Nem lesz napi szokásom az 5 Euro-s cappuccino és a 3,5 Euro-s sütike, de jó volt gyönyörködni a frissen felújított épületrészben. A kiszolgálás nem érte el a hely szinvonalát, de ettől függetlenül klassz élmény volt.
Ma még másik két csodás helyen jártam, de erről majd legközelebb mesélek.
Hú, azért ez a január! Meg tud lepni. 
