Rózsa kert, Firenze

Egyszer hallottam valakitől, hogy azért szeretünk a természetben lenni mert neki nincsen ítélete rólunk.

Nem kell neki megfelelnünk, csak fogad, anélkül, hogy kérdezne.

Hozzá csak megérkezni lehet, es elveszni a terében.

Talán ezért élvezem annyira amikor kiszabadulva a városból a zöldben tölthetek időt.

Tegnap még ki sem kellett mennem mert egy parknyi virág, mező, bokor, fű és illat várt fent.

A Rózsa kertben és az Írisz kertben üldögélve hálás voltam mindezért, de azért felsoroltam további kéréseimet.

Holnap kezdetét veszi egy újabb intenzív hét.

Folytatódik a kaland sorozat új szereplőkkel.

Holnap egy hármas kis csapattal fedezzük fel Firenzét, majd szépen sorban érkeznek a többiek is.

Mindig izgalmas várakozni ezekre a szerintem elkészített alkalmakra.

Ha megengedik, nektek is megmutatok belőlük egy-egy pillanatot.