5 órai tea Londonban

“Ó, azok az 5 órai teák…..”

Mondta a Ludas Matyi hangjátékban a liba.

Mennyire szerettem azt hallgatni gyerekkoromban.

Ezt a mondatot egy kis arisztokratikus raccsolással mondta a liba, visszaemlékezve milyen jó is volt Londonban Matyival, merthogy híres építészként dolgozott ott.

Hát, ma mi is kipróbáltuk az 5 órai teát Londonban.

Csakúgy mint a fish&chips-et, a hop-on, hop-off-ot, a doubledeckert.

Életem jelentős részét töltöttem azzal, hogy jól megtanuljak angolul, hogy alkalmas legyek tanítani a nyelvet, hogy minél többet tudjak az irodalomról, a történelemről, a nyelvről. (Angol szakon végeztem).

Mégis, amióta Olaszországban élek ez a részen szinte elveszett. De most újra éledt. Ott volt, csak leült, pihent.

Most viszont fejbúbig megmártóztam benne.

Imádom az itt töltött napokat. Fantasztikus.

Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetünk.

Fogok még mesélni sokat mert nagyon sok mindent átértékeltem magamban itt. Kicsit a turista oldalára álltam és jobban megértem a vendégeimet mire is van szükségük igazán.

Nagyon szép estét nektek!