Szardínia folyamatosan meglep
Különös ez a bár, ugye?
Olyan mintha egy kép lenne kifeszítve az ablakára.
Pedig nem az! A tenger türkiz kékje, háttérben a hajók, yachtok, vitorlások, fehér napernyők, világoskék székek a teraszon.
Bárkit megnyugtatna ez a látvány.
Én mégsem vettem észre. Sőt, feldühített, hogy a konyha zárása után 5 perccel értünk oda és nem kaptunk ebédet, csak hideg bármit.
Mérges voltam és éhes. Vitatkoztam a férjemmel, a pincérnek elmagyaráztam, hogy a hotelben azt mondták, hogy ……. Blablabla!
Egyszer csak megkérdezte a férjem, hogy látom-e mi van mögöttem. Persze, hogy nem láttam.
A mini tramezzino szendvicsemre gondoltam csalódottan a rendes ebéd helyett.
Pár falat igazán ízletes lazacos szendvics után, végre befogadóvá váltam arra ami körülvett.
És jól éreztem magam. Egyben rájöttem arra, hogy milyen gyakran ragaszkodunk a saját elkèpzeléseinkhez, ahelyett, hogy hagynánk, hogy meglepjen bennünket az Élet.
Olyan sokszor tapasztaltam már ezt, és mégis még mindig előfordul, hogy nem látom a fától az erdőt.
Ezért szoktam javasolni a vendégeimnek, hogy tegyék a bőrönd mélyére a listát a meglátogatandó helyekről és bízzák rám magukat.
Kicsit úgy fogják magukat érezni, mint akit megforgattak egy terem közepén, de a nem várt meglepetések energiája sokkal erősebb, mint egy lista után loholni.
Az elvarások megölik a varázslatot!
És tényleg!
Ezért nem olvasok sosem utána annak a helynek, ahová elutazom indulás előtt.
Szardínia folyamatosan meglep még akkor is ha meg kell tapasztalnom, hogy Olaszországban a szieszta szent!
Csodás vasárnap estét nektek!