6 éve vagyok idegenvezető

Reggel 5 óra 30 perckor azt éreztem nem fog menni. Nem volt hangom, fájt a torkom, a fejem az ébren töltött éjszaka után. Kigondoltam, hogy írok Szandrának és lemondjuk. Egyébként is szakadó esőt, hideget és szelet ígértek.

Hogyan is tudnék levezetni 2,5 órát Pécsig?

Nem, nem megy ez. Feküdtem az ágyban és sírtam.

Pár órával később megnéztem a Facebookot. Felhozott egy 6 évvel ezelőtti emléket. Pontosan ezen a napon lettem hivatalos idegenvezető Firenzében.

Olvastam a saját posztomat és rájöttem, hogy az a 6 hónap, amit a tanfolyamon lehúztam, minden volt csak könnyű nem.

Azóta sokminden változott, sokmindenért hálás vagyok.

Többek között ezekért a személyes találkozókért itthon.

Más megvilágításba kerültek így a dolgok.

Felálltam. Összeszedtem magam. Elindultam. Levezettem Pécsre. Ebben egy kávé, Tina Turner elévülhetetlen slágerei és a vezetéstechnikai tréningnek is beillő bonyhádi kanyarok segítettek.

A hideg, az eső, a szél mind távol tarthatták volna a résztvevőket, de nem tették.

20 fős kis társaságunk hangos kacagásai, jó hangulatú beszélgetés, egy TV interjú és a kolléganő, Szandra beszámolója boldoggá tett.

Ott megéreztem valamit, ami már régóta foglalkoztatott. “Mi tenne boldoggá?”

Tudtam. Ez. Olyanokkal tölteni időt, akikkel hozzáadunk egymás életéhez és jobban érezzük magunkat a találkozásunk után, mint előtte.

Legyen szó idegenvezetésről Firenzében, Toszkánában, online programról, személyes “Hello. Itt Firenze” találkozókról, négyszemközti beszélgetésről vagy az írásaimról.

Ezt szeretem!

Ez tesz boldoggá!

A szombati pécsi találkozó fantasztikusan sikerült! Köszönöm mindenkinek, aki eljött.

ITT olvashatjátok a képes beszámolómat róla.

Hamarosan visszatérek Firenzébe és folytatom a munkát.

Várom a Firenzét és Toszkánát igazán felfedezni vágyókat, hogy együtt valami egészen különleges élménnyel legyünk gazdagabbak.

Addig is nézzétek meg 2 legújabb írásunkat arról mi az előnye annak ha idegenvezetővel fedezitek fel a várost és az Uffizi képtárat!