A bár, a tükör, a kávé és a márvány
Gyerünk, Michael! Induljunk!
Mondom és ülök fel a biciklire reggel. Már megy is a fülembe a “Who is it?” Vagy a “Billie Jean”. Michael és én együtt suhanunk Firenze utcáin és igyekszünk a találkozóhelyre, hogy vendégeimmel ismerkedjünk.
Megérkezek, lezárom a biciklit, elköszönök Michael-től, és körülnézek hol reggelizhetnék.
A Santa Maria Novella tér, ahol legtöbbször van a találka, több bárral hívogat, de én mégis a “legolaszabb” mellett döntök. A tulaj széles mosollyal üdvözöl. “Ciao, cara, che si fa oggi?”
Tudja, hogy idegenvezető vagyok, az engedély szinte mindig a nyakamban lóg, és csak annyit kérdez: “Giro città o musei?” Városi séta vagy múzeum? És már készíti is a szójatejes cappuccinomat. A süti nem mindig “brioche vuota”, hétvégén, ha marad még, akkor “treccia” csokival.
A tükör mellett, közvetlenül a bárpultnál szeretek ülni. Innen látom, ki jön, ki megy és néha az újság is elérhető. La Nazione Firenze. Nem mélyedek el a cikkek tartalmában, de van, hogy átlapozom.
A bár vendégei részben helyiek, akik a Fiorentina aktuális eredményeiről beszélgetnek, azzal az igazi, firenzei, ízes kiejtéssel. A környéken dolgoznak, és mint régi ismerőst köszöntik a bárt üzemeltető család tagjait. Itt mindenki beszámol röviden arról, hogy milyen napja van, milyen az idő, hogy telt a hétvége, mi várható a szombatin.
Turisták is betévednek és bátortalanul mondják: “Can I have a coffee?” Vagy olaszul rendelnek érezhető akcentussal. Hol, ha nem itt gyakorolják meglévő olasz tudásukat? Cukik.
Van, aki már ujjatlan nyári ruhában kezdi a napot, van, aki még pulóverben. Ilyen ez a május vége.
Munkások is érkeznek csapatostul, rázúdítva a rendelést a bárosra, aki kevésbé esik kétségbe, mint a bizonytalankodó, határozatlan amerikai diáklányok rendelése láttán, hiszen ők ott, a kasszánál próbálják megérteni mi a különbség a caffe latte és a macchiato között.
Ránézek az emailekre. Válaszolni már nincs időm, majd este. Mennem kell.
Megérkeztek a vendégek.
Fizetek és hosszú ujjú, de lenge, tavaszi ruhámban suhanok a templom elé.
Csak úgy ragyog a fehér márvány homlokzata. Díszítése sok titkot rejt. Asztrológia, alkímia, szimbolika. De jó lenne jobban érteni, többet tudni róla. Nos, télen sorra kerülnek ők is!
Most a napsütés, a mosolyok és a lelkesedés a vezérelv!
“Eszter?” Szólítanak meg és már nyújtom is a kezem, hogy bemutatkozzak. Csillog a szemük. A kis bizonytalanság egy percen belül eloszlik. Ilyenkor mindig megértem, hogy a mosoly ereje minden szót felülír.
Indul a nap! A felfedezés, a séta, az ismerkedés, a kaland. Mi a cél? Megismerni Firenzét? Egymást? Jól érezni magunkat? Ilyesmi…..
Nekem az, hogy arra a pár órára átírjuk az univerzum szövetét.
Ha eddig fonák volt, most legyen egyenes. Ha eddig egyenes volt, most legyen fonák.
Hol, ha nem Firenzében?
Szép napot!
Eszter
