Nyári gondolatok

Csak feküdtem a kanapén és nem tudtam megmozdulni. Tizedik napja jártam Toszkánát a vendégeimmel a júliusi melegben. Persze ennél jobb dolog nincs is a világon, és mindenki életre szóló élménnyel gazdagodott, de a testem jelezte, hogy jó lenne egy kis pihenő.

Pár perc után jobban éreztem magam.

Egy fél órával később már a telefon a kezemben és válaszolni kezdtem a napközben érkezett üzenetekre.

Mindig sajnálom azt írni, hogy nincs már hely a naptáramban, sőt, még egy hétre nyaralni is elmegyek júliusban, de hát, az idegenvezető is ember, lehet feleség, és anya néha, így a nyár folyamatos zsonglőrködés a munka és a családi közös idő között.

Amikor végeztem a whatsappon, a messengeren, az emailen, esetleg az instagramon érkezett üzenetek megválaszolásával, csörög a telefonom.

Haladni kell a könyvvel is. Egyeztetés az illusztrátorral, a tördelővel, a szerkesztővel. Megnyugtatok mindenkit, hogy még két nap és kiadom a kezemből a végleges változatot és el is küldöm a próba olvasóknak. Nagy lépés ez ugye bár! Eddig csak egy dédelgetett álom volt, esetleg néhány barát olvasta, most meg mindjárt a nyomdában lesz.

Na, ez szerintem minden első könyvest megrémít.

Nagyon sok időm ezen merengeni nincsen, hiszen a családi nyaralás részleteit is pontosítani kell, le kell foglalni a vonatot, a szállást itt, ott, írni kell az utazási irodának, a térképet jobban szemügyre venni, nyitvatartásokat megnézni, betenni a csomagba amit ide-oda vinni kell.

Megakad a szemem egy könyvön a polcon. Medici Katalinról szól, úgy 600 oldalas. Vajon miről meséljek az őszi online program során? A kérdést elküldtem az éterbe, a válasz majd megérkezik, ha készen lesz rá ő is és én is.

Egy jól eső tészta után, amit a férjem készségesen elkészített vacsorára, már a szeptemberi iskolai könyvrendeléshez is eljutok, sőt, a könyvem dedikálásának napját is lassan lefixáljuk szeptember végére.

Újabb üzenetek érkeznek. Ezek a vendégeimé, amik arról mesélnek milyen jó volt ma együtt, vagy arról, mikor és hol találkozunk holnap vagy azután.

Örömmel válaszolok, mert szeretem őket és a velük töltött időt, és azt, hogy sokan, sokfélék. Így kerek a világ.

Júliusi nyaralásunk beszámolóit a Facebook oldalamon követhetitek. Menet közben rengeteg kincset talál az ember.

Mire ezeket a sorokat olvassátok, már Firenzében készülődök egy újabb két hetes sorozatra olyan vendégekkel, akik alig várják, hogy minden sejtjükben érezzék Firenzét és Toszkánát. Egy kis szabadság után, újult erővel szólaltatom meg a palotákat, képeket, szobrokat, hírességeket.