Hát, eljött! Itt van! Annyira készültünk rá!

Amikor augusztusban valaki poénból kitette a Facebookra, hogy 100 nap és karácsony, csak felnevettem és legyintettem. És eltelt. Mindig eltelik. Mindig. Hiába próbálnánk még visszahúzni, hogy legyen még egy kis időnk befejezni ezt vagy azt. Nincs több. Letelt. És ez jól van így.

Lassan elindulunk mi is. Idén nem otthon, Magyarországon ünnepelünk, hanem a férjem családjával. Talán lesznek piros műanyag tányérok is…..

(Ha nem tudod miről beszélek, nézd meg az alábbi előadást: www.hellofirenze.net/online-eloadasok/olasz-karacsony )

Mindegy is. Karácsony lesz és ez a fontos! Egy pillanat, amikor végre észrevesszük, hogy amiről egész évben azt gondoljuk, hogy fontos, jelentőségét veszti, és amit természetesnek gondolunk, rádöbbenünk értékére.

Csak ott ülsz az ünnepi asztalnál, megfogod a párod kezét, megszorítod, jelezve, hogy milyen jó, hogy vagytok egymásnak. Tudsz enni, jól vagy, és a többiek is. Majd belenézel a tükörbe és látod még a csillogást a szemeidben, és tudod, hogy csak ez számít, más nem. Jöhet bármi, de ha tudod ki vagy, kihez tartozol, mire vagy képes, akkor megengedheted magadnak azt a luxust, hogy kilógj a sorból. Kívánom, hogy tapasztald meg ezt, légy hálás, és edd degeszre magad a bejglivel vagy panettonéval.

Boldog karácsonyt kívánok Nektek!

Eszter