Bolognai kirándulás
Még mindig Bologna, hiszen bár csak egy napra mentem, mégis annyi szépséget láttam, hogy van minek utána olvasni itthon. Bár Toszkána határain kívülre merészkedtem, de azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy itt is vár bizony bőven izgalom, felfedeznivaló a látogatóra.
Csak néhány az enyémek közül:
– Az Asinelli torony olyan magas, hogy nem tudtam lefotózni. 
– Michelangelo kis méretű szobraiban is hatalmasat alkotott. 
– Az árkádokon keresztül akkor is be tudnád járni a várost ha esne az eső 
– A Sette Chiese komplexum visszavisz a századokban és egy spirituális utazásra hív.
– A városvédő szentről elnevezett templomba fegyveres katonák engednek be. Az okát döbbenettel hallottam. (Később elmesélem)
– A ködös, hűvös idő ellenére a helyiek szuperül érzik magukat az éttermek teraszán.
– Egy helyivel bejárni a várost egy csoda, sokkal többet ad mint gondolnánk. Köszönöm ezúton is Balogh Szilvia-nak az idegenvezetest. 
– Amikor a kanálisokat meglátod, ráébredsz, hogy itt bizony lesznek meglepetések.
– A világhírű egyetem folyosóin sétálva, látva a falon lévő címereket az az érzése támad az embernek, hogy szívesen beiratkozna csak hogy itt tanulhasson.
– A helyi gasztronómia választéka túl nagy egy napra. Vissza kell térni.
– Érzed, hogy Emilia Romagna-ban vagy, hiszen máskèpp beszélik itt az olaszt mint Firenzében.
Ha erre jártok, érdemes benézni! 
Mondjuk egy naposabb, melegebb napon. 
Mondjuk egy naposabb, melegebb napon. 
