A pestisdoktor és a csókos béka
Valahogy így érzem magam.
Egy Lennon szemüveges, ijedt, pestis doktoros maszkba kényszerített figura és egy száját lebiggyesztő, puszira váró béka között.
Mind a ketten szomorúak, vagyis inkább tehetetlenek, de bennük van a vicc, a nevetés lehetősége.
Ma különösen érzem ennek az egy évnek a súlyát minden kihívásával, egy kis “hogyan is tovább” 
kérdéssel megfűszerezve, de ha elképzelem a pestis doktort álarca nélkül és a békát mosollyal, nem is olyan rossz.
kérdéssel megfűszerezve, de ha elképzelem a pestis doktort álarca nélkül és a békát mosollyal, nem is olyan rossz.Kiderül, hogy lehet ebből azért valami még.
Addig is. Addig is, süt a nap. Az is valami. 
Hamarosan egy nyeremény játékkal készülök Nektek! Csakúgy mint tavaly, most is feldobjuk ezt a bezárkózós húsvétot.
Na, és közeledik a “Hello. Itt Firenze” 4. szülinapja, szóval nem is kell jobb alkalom a játékra.
Kívánok a betegeknek gyógyulást, az oltás mellékhatásaitól szenvedőknek kitartást, az egészségeseknek pedig azt, amit magamnak. Új utakat, új energiákat, új terveket, új reményt.
Ha kérjük, várjuk, eljöhet. 
