március 7 Firenze belvárosa

Ma délután bebicikliztem a belvárosba, Firenzében. Ezt mostanság fontos említeni, hiszen az érvényben lévő rendelet értelmében a tömegközlekedés sem feltétlenül ajánlott, hiszen ott nehéz megtartani az 1 méter távolságot egymás közt. Jóval kevesebben voltak a város utcáin mint szoktak ilyenkor. De a legforgalmasabb utcák nem voltak üresek. Legtöbben olaszul beszéltek, néhány amerikai turistát is láttam, sőt turista csoportot idegenvezetővel is.
Gondoltam készítek néhány képet, hogy megmutassam mi a helyzet. És tudjátok mi történt? Azon kaptam magam, hogy egy idő után nem riportszerű képeket csinálok, hanem ösztönösen Firenze szépségeit láttatom. Jaj, de szépen rásüt egy napsugár a Badia Fiorentinára, milyen jó ez a kép a Neptune szoborral, és az Uffizi árkádjai is jól megbújnak az árnyékban, míg mögöttük az Arno felett süt a nap. Egész egyszerűen nem tudtam nem megörökíteni századszor is ezeket a szépségeket. Rájöttem, hogy Firenze túl sokmindent kínál a világnak ahhoz, hogy sokáig magába tartsa. Szinte kibuggyan belőle a történelem, a kultúra, a szépség, az érdekesség és keresi azt a szerencsést, akinek fülébe súghatja titkait. Tovább kerekeztem, és beugrottam a Strozzi palota udvarába, ahol Tomas Saracéno új kiállítása látható. Hatalmas tükör gömböket helyeztek az udvar tetejére, amelyben a reneszánsz palota minden sarka visszatükröződik. Sőt, kicsiben maguk a látogatók is. Fantasztikus játék részesének éreztem magam, kicsit mint Alice csodaországban. Újra mosolyogtam és éreztem azt a bizsergető érzést, ami egy különleges felfedezés során jelentkezik. Mindig jön, olyan szívdobbanás szerű. Ti éreztetek már ilyet? Nekem ez olyan motor szerű, hajt, hogy minél többször átéljem és a munkámban az motivál, hogy „átéltessem”, megosszam ezeket másokkal, hogy érezzék ők is mert tudjuk megosztani jó. ????
Talán most egy ideig kevesebbszer tehetem ezt meg, de tudom, hogy Firenzére mindig is kíváncsi lesz a világ és ameddig csak tehetem én itt leszek tolmácsnak a Firenze – világ csúcstalàlkozókon. ????
Mire hazaértem, egy üzenet várt egy tavalyi amerikai vendégemtől, hogy a jövő hónapban jön újra és folytassuk ott, ahol tavaly abbahagytuk. Jaj, hát, van remény, hát, mégsincs minden veszve. Örültem.
Egyébként Firenze polgármestere is önkéntes karanténba vonult 2 hétre, mivel egy politikus társa pozitív lett koronavírus tesztre, és érintkezett vele mostanában.
Folytatódik a vírus elleni küzdelem, de ma pici reménysugár talán megmutatta magát nekem.
Köszönöm üzeneteiteket, hozzászólásaitokat a legutóbbi bejegyzésemre. Nagyon meghatott, hogy ennyien bátorítotok. ???? Akinek tudtam, vàlaszoltam. Néhányotok hozzászólását a Facebook elrejtette, nem tudom miért. Így akinek nem írtam, annak az üzenetét nem láttam sajnos.
Köszönöm nektek, hogy velem vagytok jóban, rosszban. ????