Hello. Itt Firenze
Rólam
Kiss Eszter
Rólam
Amikor csoportoknak tartok idegenvezetést, akkor mindig vannak néhányan közülük, akik a séta során oda jönnek hozzám és kérdezgetnek. És ez így van jól. Szívesen is válaszolok, beszélgetek olyan témákról is, ami nem feltétlenül kötődik a reneszánszhoz vagy Dantéhoz. Az egyik gyakori kérdés az, hogy vajon otthon, Magyarországon is idegenvezető voltam-e. Bár utazni és a világról tanulni mindig is szerettem, de amikor dönteni kellett az érettségi után merre tovább, én az angol nyelvet választottam. Angol tanár végzettséget szereztem Szegeden, szülővárosomban, az akkor még Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Egyetemi diplomát pedig Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem. Felnőtteknek tanítottam angolt néhány évig, majd egy amerikai multinacionális cégnél dolgoztam.
Az olasz nyelv és kultúra a férjemmel érkezett az életembe, egészen pontosan a családjával, ugyanis rendkívül zavart, hogy nem tudom megértetni magam a jó nagy, igazi olasz családi összejöveteleken. Sőt, én sem értettem semmit, csak ülni és mosolyogni fárasztó volt. Elkezdtem hát olaszul tanulni. A kellő motivációnak köszönhetően gyorsan haladtam, mire költözésre került a sor néhány év múlva már zsebemben volt a felső fokú nyelvvizsga.
Az igazi tanulás itt kezdődött. Kisgyerekes anyaként külföldön, egy “minden új” helyzetben. Nem volt könnyű. Ahogy teltek az évek egyre több felfedezéssel lettem gazdagabb, kisimultak a görbék, örömöm leltem a körülöttem lévő világ felfedezésében. Idegenvezető lettem, hogy a tudás ne maradjon öncélú, hanem mások örömére szolgáljon.
A pogácsa, a túrós bukta, a gesztenyepüré, a mákos pozsonyi kifli, a halászlé, a túrós csusza még mindig nagyon, nagyon hiányzik, velük együtt a családom, az otthoni nyugalom, és a sok esetben 20 éves barátságok. Aki élt már otthonától távol, ha csak rövidebb ideig is, az tudja milyen ez. Mégis, amikor vendégeket fogadok itt, Firenzében, Toszkánában, úgy érzem olyan “nagykövet” féle vagyok. A látogatók szolgálatába helyezem az élethelyzetem és tudásom.
Vendégeimmel való találkozások, beszélgetések egy kávé mellett, akár közös fotó készítése számomra fontos dolgok, része az élménynek. Talán kicsit úgy érzem hoznak valami “otthonit” magukkal.
Keressenek bátran ha egy olyan Firenzét és Toszkánát szeretnének megismerni, amelyről sem útikönyvek, sem internetes oldalak nem beszélnek!