Ravenna

Nem tudom hol kezdjem az írást. Azt sem hogyan fogjak neki. Csak azt tudom, hogy meg kell osztanom azokat az élményeket, amik ma értek. A hétvégét Ravennában töltjük. Mi karácsonyra általában nem ajándékokat veszünk egymásnak, hanem leginkább élményeket. Így hát valóra vált a régi álmom. Meglátni Ravennát és a bizánci mozaikjait, na és persze ha már itt vagyunk Dante sírját.
Az első állomás a San Vitale bazilika volt. Hát, jószerivel agyon nyomott az élmény. Te jó ég!!!! Mozaikok a VI. századból? 1500 éve itt vannak ezek a mozaikok a falon? Hogy lehet ez? Hogy élték túl? Mennyire gyönyörű, te atya ég! Aztán átbotorkálsz a Placida síremlékéhez és ott is ámulatba esel. Elképesztő. Tökéletes, annyira más, olyan, hogy is mondjam, őskeresztényi, pedig ahhoz képest is eltelt 500 év. Szóval egyik ámulatból a másikba estem. Dante sírja ehhez képest már kortársnak tűnik a maga 700 évvel ezelőttjével. ???? Na jó, túlzok persze, de őt mint egy régi ismerőst köszöntöttem és oda súgtam neki, hogy Firenze még mindig várja. Hátha egyszer mégis elfoglalhatja méltó helyét a Santa Croce templomban. ????