Io resto a casa
Az olasz Kulturális Minisztérium (Mibact) útjára bocsátott egy kampányt, amelyhez neves művészek, előadók adták nevüket, úgy mint Ligabue, Tiziano Ferro, stb. A kampány neve „Io resto a casa”, vagyis „Én otthon maradok”. Ennek azért van jelentősége mert a járványban megbetegedettek száma nem hogy csökkenne, hanem nő. A szakértők szerint az egyetlen, amivel védekezni lehet a vírus ellen, vakcina és ellenszer hiányában, a megelőzés. Ha az emberek kerülik a közvetlen kontaktust egymással, akkor visszaszorítható a járvány. Ebben bíznak és erre hívják fel a lakosság figyelmét a felelős politikai pozícióban lévők, az Egészségügyi miniszter, híres média személyiségek, polgármesterek, stb. Talán soha nem vették még ennyire komolyan az 1 méteres távolság megtartását mint most, hiszen ettől várhatjuk a vírus eltűnését, vagy legalábbis a járvány visszafogását. Nincs más amit tehetünk, mi kis emberek, de ha sok ember hozzáteszi ezt a picit, akkor nagy dolgok történhetnek.
Mindenkinek az a vágya, hogy ez a járvány minél hamarabb a múlté legyen, és már csak egy rossz emlékké váljon, de ehhez egy olyan felelős magatartás kell mindenki részéről, ami minimalizálja az emberek közötti kontaktust. Erre hívta fel tegnap a figyelmet az egészségügyi miniszter élő adásban a tv-ben, ezt kérik a Lombardiában naponta élet halál felől döntő orvosok, ezt kérik a polgármesterek és a kormány. Nem tudnak minden ember mellé rendőrt állítani, számon kérni vajon betartja-e az előírásokat, (bár büntethetővé tették a vörös zóna igazolás nélküli elhagyását) most a személyes felelősségvállalás az egyetlen amiben hinni lehet. Nem azért mert ha elkapjuk a vírust, akkor belehalunk, hanem azért mert ha elkapjuk továbbadhatjuk, akár tudtunkon kívül, és ezzel mások életét befolyásolhatjuk. Akár azzal, hogy karanténba kerülnek, akár azzal, hogy megbetegszenek, kórházba kerülnek, ahol mára, főleg a vörös zónában, drámai helyzetek alakultak ki, alakulhatnak ki. Nem én állítom ezt, hanem az ott, szolgálatot teljesítő orvosok. Nem az ijesztgetés a céljuk, hanem az, hogy felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy mindenki segíthet nekik a mindennapos harcban, méghozzá azzal, hogy nem megy közösségbe, minél több időt tölt otthon. Minél kevesebben érintkeznek, annál kevesebben betegednek meg, minél kevesebben betegednek meg, annál kevesebben szorulnak intenzív ellátásra a kórházakban, minél kevesebben szorulnak lélegeztető gépre, annál kiegyensúlyozottabb lehet az egészségügyi ellátás ezen része Lombardiában, minél kiegyensúlyozottabb, annál hamarabb tudják a mára elhalasztott nem sürgős műtéteket elvégezni. Nem utolsósorban, annál hamarabb vége lehet a járványnak, annál hamarabb nyithatnak ki a múzeumok, könyvtárak, iskolák, annál hamarabb térhet vissza a normál kerékvágásba az élet.
Ez a vírus összefogást igényel, tesztel most bennünket képesek vagyunk-e felelősen dönteni a saját szokásaink ideiglenes megváltoztatásáról. Nem örökre kell, csak néhány hétre.
Olasz idegenvezető kollégáim mind a kampány mellé álltak, annak ellenére, hogy nem nehéz következtetni arra, hogy az egyik legtöbbet szenvedő szektor a turizmus. Ennek ellenére volt tanáraim, kollégáim itt, Firenzében igenis vállalják, hogy otthon maradnak.
Ma délelőtt elmentünk bevásárolni autóval. Kevesen voltak az utakon, a szupermarketben is kevesebben mint szoktak, mindenhol meg kellett tartani az 1 méteres távolságot. Addig nem pakolhattam a futószalagra a dolgaimat, amíg az előttem lévő el nem ment a pénztártól. (!) A pénztáros minden egyes vevőnek elmondta, hogy tartsa meg a távolságot, majd kitett egy figyelmeztető táblát ami jelezte mikor lehet a szalagra pakolni. A hangosbemondóba folyamatosan bemondták, hogy mindenki tartsa meg az előírt távolságot a csemege pulttól kezdve a pékárú pultig. Ez a hétköznapjaink része.
Olaszország jóval sűrűbben lakott mint Magyarország. Mindig, mindenhol sokan vannak, legalábbis nekem ez a benyomásom Firenzében. Éppen ezért kell még jobban figyelni, vigyázni.
Furcsa élmény ez, kicsit olyan mintha egy filmet forgatnának a lakossággal. Nem vígjátékot.
A remény és a hit, hogy vége lesz hamarosan mindenkiben benne van, és ez jó. Ha pedig tehetek is azért, hogy minél hamarabb, akkor megteszem. Nem könnyű, tudom, de most nincs más lehetőség. Bízunk.
(A képen a kampány logója, és a karantén alá került területek.)