Firenzében magában
Van valami különleges ezekben a napokban az “üres” Firenzében. Talán az, hogy szinte csak neked tetszelegnek az épületek, a napsütés könnyedséget kölcsönöz, a pulzálás egyfajta nyugalomba vált és megbecsülöd, hogy itt lépkedhetsz.
Persze kicsit fájdalmas is mert tudod, hogy ilyenkor már tele szoktak lenni a bárok, kávézók, éttermek és a sorok is hosszúak a Dóm előtt és a Kupolához vezető bejáratnál.
Szóval, olyan “gyönyörködj bennem most (is), holnap már másé (is) leszek” -szerű üzenetet éreztem a falakból. 

Na, persze lehet, hogy tévedek és nem volt semmi üzenet, de a mai belvárosi sétám soran ezt láttam.
Hátha ti mást éreztek ki a falakból. 
