Sigmund Freud díványa

Le mernél heveredni erre a díványra?

Mert nem akármilyen dívány ám!

A híres pszichoanalitikus, Sigmund Freud páciensei használták élete utolsó időszakában, Londonban.

Háza ma is a korabeli berendezéssel látható.

Amikor beléptem, olyan volt mintha egy egész más világba csöppentem volna.

Minden kis szekrényben, komódban egyiptomi, sumér, asszír szobrok, tárgyak. Halotti maszkok, és rengeteg könyv.

Egyik betege visszaemlékezésében olvastam, hogy kezelése olyan mint a régész munkája, aki mélyre kell, hogy ásson ahhoz, hogy valami értékeset találjon.

Évekkel ezelőtt nem értettem minek bolygatni a múltat. Ma már élvezem azt a “játékot”, hogy a múltban gyökerező berögződéseket felismerem, megvizsgálom és eldöntöm, hogy megtartom vagy a kukába vele.

Pont mint egy régész, igaz?

Az a benyomásom volt Freud házában, hogy amiben ő jó volt, az a jéghegy csúcsa. Vagyis mennyi könyvet kellett elolvasnia ahhoz, hogy valami újat fedezzen fel? Vajon hányan néztek furán rá módszerei miatt? Hányan utálták és hányan voltak hálásak neki?

London eldugott kis utcájában, egy gyönyörű kertes villában még az àltala vagdosott virágok “utódai” is láthatók.

Az emeleten pedig lánya, Anna Freud birodalma.

Az ajándék boltban pénisz végű esernyőt is lehet kapni. A belépőjegy igencsak borsos árú.

Az emeleten vetített kisfilmre alatt elbóbiskoltam, így nem emlékszem rá. Akkor ért utól az esős, angol időjárás hatása.

Egy ceruzát viszont vettem ott. Ma is azzal írtam be a foglalásokat a naptáramba.

Biztosan ez is jelent valamit! Mint ahogy az elszólások és az álmok is Freud szerint.

Nos, pszichoanalízisre fel!

Én azt álmodtam, hogy Amerikába utaztam!

Szép estét nektek!