Trekking Firenze peremén
A “low cost” luxus. Ezt a címet adnám a mai kirándulásomnak. 1 Euro 50-es buszjeggyel kimentem a város szélére, megtaláltam a keresett ciprus sort, felmentem a végében álló templomhoz. Leültem az oldalába, elővettem az otthon elkészített ebédemet és élveztem a “luxust”.
A gyönyörű tájat allergia nélkül 
(most van a szezonja), a napsütést, a madarak csicsergését (micsoda koncert volt), a nyugalmat, az egészséget, a tökéletlenül tökéletes világunkat.
(most van a szezonja), a napsütést, a madarak csicsergését (micsoda koncert volt), a nyugalmat, az egészséget, a tökéletlenül tökéletes világunkat.Bár egy olyan helyen feküdtem le a fűben, amelyre ezerszer rá volt írva, hogy “proprietà privata” 
de mivel tényleg csak “voltam” senki nem szólt rám.
de mivel tényleg csak “voltam” senki nem szólt rám. Felsétáltam egy villához is a kis patak mentén. Majd egy másikhoz. Balra, jobbra olajfa ligetek, virágzó fák, dombok, ciprusok, nyugalom és csönd. Ez aztán a luxus.
Olyan energiával töltött fel, hogy még egy meredek erdei szakaszra is beneveztem de ahhoz nem megfelelően voltam öltözve, így legközelebbre hagytam.
Egy újabb 1 Euro 50-es buszjeggyel visszamentem a városba.
Hálás vagyok ezért a napért is. Korlátlan lehetőségek, ahogy tegnap írtam.
Ha ez nem lesz, akkor lesz más. Egy könyv, egy film, egy beszélgetés. Ki tudja mit hoz a holnap? Ha elég éber vagyok, meghallom, meglátom.
Mielőtt kérdeznétek, nem, nem léptem be egy szektába sem, agymosáson sem mentem keresztül, csak a tavasz energiája bezsongatott. 
Jön egy új kezdet, ami kisöpri majd az ódont, a porosat, az uncsit, a sötétet. Mert ez az élet rendje. Ezt dalolta ma a kis madár a ciprus tetejéről. De még mennyire.
Jön egy új kezdet, ami kisöpri majd az ódont, a porosat, az uncsit, a sötétet. Mert ez az élet rendje. Ezt dalolta ma a kis madár a ciprus tetejéről. De még mennyire. 
