Második könyvem
Hello.Itt Eszter
“Ha nem írom le, a pillanat elvész.” – Gondoltam, amikor egy látszólag hétköznapi helyzetből kibontakozott valami.
Magam sem tudtam olyankor hova visz a pillanat, de mentem vele. Bele, a mélyébe. Volt, hogy heves szívdobogást és boldogságot éltem meg, volt, hogy végig sírtam a mondatokat.
Így folytatódott
Amikor jónéhány “pillanat” összegyűlt, írtam Böbének, a szerkesztőnek és megkértem mondjon őszinte véleményt az immár egy lehetséges új könyv epizódjairól.
“Eszter! Én már most élvezem ezt az “utazást!”
Mi lenne, ha az lenne a címe, hogy: “Hello. Itt Eszter?”
Messzinek tűnt még ez, de hamarosan újabb epizódokat küldtem Böbének. Majd újabbakat. Írtam, amikor megtalált egy pillanat, amikor jött az “írhatnék.”
A kék lesz az úr. A kedvenc színem. Az emlék-kék…… Ott van mindenhol. Az égben, a tengerben, a tortástálban (majd erre is fény derül…..), a mindenben és a semmiben.
Elbizonytalanodás
Minden alkotó életében megjelenik az elbizonytalanodás. Nálam is bekopogtatott.
Mire összeálltak a fejezetek, újraolvastam őket, és a monitor fekete-fehér felületén, egyszer csak azt éreztem, hogy nem lesz ez elég jó. Mielőtt teljesen teret engedtem volna a “kukába vele” indulatnak, elküldtem négy epizódot két hölgynek, akik évek óta kísérnek utamon, és megkértem őket, hogy olvassák el és mondják meg őszintén mit tegyek.
Néhány nap múlva válaszoltak, és egyet kértek. “Ne dobd a kukába! Nem oda való.”
Megdöbbentett az őszinte döbbenetük, amikor szerintük egy, az első könyvhöz képest, sokkal érettebb írónőnek neveztek.
Innen nem volt visszaút. Böbe, és a két hölgy, Ildikó és Szilvi visszajelzését komolyan vettem.
Belevágtam
Kijavítottam az írásokat, kialakítottam a próbaolvasók körét, néha könnyes szemmel olvastam a visszajelzéseiket, az illusztráció folyamatát elkezdtük…….., stb.
Az új könyvem elindult az útján.
A pillanatokból egy olyan könyv lett, ami abban a pillanatban, hogy az olvasó a kezébe veszi, már nem az enyém, hanem az övé. Benne él tovább.
Kinek a firenzei hétköznapi történetek fognak nagyon tetszeni, lesz, akinek a messzi utazásokról szólók, és lesz, akit majd megfog egy-egy történet mélysége, személyessége.
Mindet az élet írta. Van amelyik elrepít, van, amelyik másként visz messzire. Egy családi helyzetben, egy kórházi váróteremben, egy magányos padon, egy temetőben.
Hálás vagyok mindazoknak, akik velem tartottak ezen az úton, és külön köszönöm a Helyesenmagyarul csapatának, hogy hittek bennem, a szövegben, és abban, hogy ezek a történetek helyet kérnek a világban.
Az előolvasók mondták…
Nagyon vártam
„Nagyon vártam Eszter új könyvét és nem csalódtam, minden sor, mondat és szó elrepített egy másik világba. Novellái olvasása, feltöltött, megerősített! Emlékezetes „út” marad a könyv olvasása, mosolyogva mutatja be emberi gyengeségeinket, esendőségeinket. A novellák humora, könnyedsége végül mindig feloldja a helyzetet.”
Nem kell repülőjegy
„Nem kell repülőjegyet vennünk, hogy utazhassunk, Eszter szavai szőtte szőnyegen szállunk sok ismerős és kevésbé ismert tájára a világnak, süllyedünk, emelkedünk, látjuk egész közelről vagy széles perspektívából az eseményeket; és benne az élete mozzanatait őszintén, sodró erővel, szinte azokban is megélve a „Stendhal szindrómát.”
Novellista, elbeszélő
„Nem tudom, hogy mint regényíró milyen lenne Eszter, de mint novellista, elbeszélő nagyon jó, és ez nem udvariaskodás részemről. Sok jó novelláskötetet olvastam, de megállja a helyét bőven közöttük.
Emlékképről szól
„A történetek most is olyan hangvételben íródtak, hogy az olvasó bele tudja egyből helyezni magát és átélni az érzéseket Eszterrel, sokszor azonusolni is velük. Ez a második könyv nekem egészében olyan emlékképekről szól, amit egy érzet indít el valahol, épp Firenzében várakozás közben, vagy utazáskor külföldön, meglátva/átélve valamit, bekapcsol egy emlékgomb a történetben, előjönnek emlékképek gyerekkorból, vagy épp az élet nagy kérdései, köztük a szerelem, öregedés, veszteségek.”
Képes arra…
„Nem egy sikeres idegenvezető sztorizgatását olvassuk, hanem egy erős és mégis sebezhető nő gondolatait, aki képes arra, hogy ki-kilépjen az élet mókuskerekéből és elmerüljön az adott pillanatban, legyen éppen New York-ban, Firenzében vagy éppen Karnakban. „
Igazi lélekutazás
„A könyv egy igazi lélekutazás – nemcsak földrajzi, hanem érzelmi értelemben is. Eszter finom érzékenységgel, őszinte kíváncsisággal és szeretettel mesél saját élményeiről, amelyeket öröm olvasni. A történetek rövidek, mégis mélyek, minden egyes írás egy kis gyöngyszem, amit érdemes elidőzve, elgondolkodva befogadni. A könyv atmoszférája magával ragadó: hol mosolyra fakaszt, hol csendesen megérint. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az emberi történeteket, a finom humort, és a hétköznapokban rejlő szépséget.”
Karakteres irodalmi hang
„Kiss Eszter írása egy különleges, személyes utazás naplója, amelyben Firenze nemcsak földrajzi helyszínként, hanem lélekként, emlékképként és inspirációként is megjelenik. A szerző szavai mögött ott vibrál az olasz városok iránti rajongás, a részletek iránti érzékenység, és az a finom irónia, amely olvasóként egyszerre tesz bennünket megfigyelővé és részesévé az élménynek. Ez a szöveg nem klasszikus útleírás: sokkal inkább reflexió, irodalmi impresszió és személyes memoár keveréke. A finoman szőtt történetek, az ismerős és mégis újszerű metaforák, valamint a nyelvi játékosság révén a könyv olyan olvasmány, amelyben újra és újra el lehet merülni. Minden mondat mögött ott húzódik egy mélyebb réteg: egy város, amely formálja az embert – és egy ember, aki emlékezete által formálja a várost. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az érzékeny, mégis karakteres irodalmi hangot, akik szívesen barangolnak nemcsak városok utcáin, hanem az emlékezet és az identitás rétegeiben is.”
Jó nőnek lenni
„Át tudtam adni magam a könyv hangulatának teljes szívemből. Aztán amikor második alkalommal olvastam, ráeszméltem, hogy a saját életem történetei is felsejlenek a sorok között. A rácsodálkozás, az elmélyülés, a meghatottság, a megdöbbenés, az együttérzés, az összekacsintó női érzések mellett a könyv sok mindenre tanít is. Például, hogy igyekezzünk ne csak nézni, hanem valóban látni is, hogy a felfoghatatlan mélységből fel lehet állni, hogy a nézőpontváltás sok mindenre gyógyír, hogy aki nem indul el, az sok mindenről lemarad, hogy az élet nem mindig könnyű, de akkor is szép, csak legyen szemünk hozzá, hogy nem kell állandóan megfelelni, hogy merjünk önmagunk lenni, még akkor is, ha sokaknak ez nem tetszik, hogy jó nőnek lenni.”
Beenged…
„Nagyon megragadó a könyv, szeretem Eszter szemüvegén keresztül látni a dolgokat. Ebben a könyvben is jól érzékelhető a művészet iránti szeretete, az ahogy látja és érzékeli a világot, ahogy követi a megérzéseit és aszerint cselekszik. Ez a könyv beenged a legmélyebb gondolataiba is, sebezhetően és mégsem érezzük közben kellemetlenül magunkat. A fejezetek úgy követik egymást, hogy nem enged beleragadni egy-egy mélyebb lelket megható fejezet, mert rögtön követi valami vidám, hétköznapi írás. Szeretettel ajánlom azoknak, akik nem csak ezt a csodás olasz vidéket ismernék meg, hanem vele együtt Esztert, és az ő mosolygós, mindig vidám életszeretetét, őszinteségét.”
Olvass bele
Az intézetben, avagy ki segít kinek?
Úgy tűnt én segítek.
De nem így volt!
Az ő tükrükben, akkor, ott megláttam saját magam egy jobb verzióját. Aminek volt mélysége, ereje.
Megcsillant a kislány szemének tükrében, ami szavak nélkül bátorított, hogy akár ki is törhetnék a fiatalkori kisebbségi érzésemből, a gátlásaimból, a kételyeimből és akár el is hihetném, hogy ezen a világon igenis nagyon sokan vannak, akiknek lehetek elég jó. Bár látszólag nekem volt több, de mégis ők segítettek nekem.
Akvarell virágok
“Uccidiamo il vaso, va bene, Eszter?!” – “A vázát megöljük most, Eszter, jó?!”
Hát, nem igazán tudtam mire gondol, de a váza, amibe a csodaszép virágokat helyeztem, valóban órmótlannak tűnt. Egy kis vonás itt, még egy kis víz, néhány szál lelógó szár, halványítás…….
Megöltük! Vagyis, inkább feltámasztottuk, újjá varázsoltuk.
Abban a pillanatban azt láttam, hogy talán mégsem üres kézzel térek haza.
A többiek félretették az első rajzukat, száradni hagyták és mini akvarellekbe kezdtek. Én egy másik nagyba.
A második könyvem
A Hello. Itt Eszter című könyvem megrendelhető.
Első kiadás: 2023. szeptember 12.
Második kiadás: 2025. szeptember 10.
Terjedelem: kb. 225 oldal
Ár: 5999 Ft
